Tanuló a lipcsei állatkertről 2.

2014.02.16-án, Vasárnap a szabadnapunkat kihasználva elmentünk Európa legrégebbi állatkertjébe, Lipcsébe. A hatalmas területen körülbelül 4 órát töltöttem, de egy egész napot is el lehetne tölteni annyi a látnivaló. Rengetek faj (a hangyától az elefántig, a kisméretű halaktól a cápákig) több példánya is megcsodálható az állatkertben.

Tanulói értékelés az eltelt időszakról

Ami engem személyesen megfogott itt a messziben, ezekben a hatalmas városokban, az a közlekedés, és annak a kialakításai… Tömegközlekedéssel mindenhova, minden kis utcába el lehet jutni. Vonatok, buszok, trolik váltják egymást, autóval nem is érdemes közlekedni. Berlinben például, hogy ne legyen zsúfoltságig tele a város járművekkel, egy egész autópályahálózatot alakítottak ki a föld alatt. Sőt, a szemét eltakarítás is a föld alatt zajlik, kukásautót nem is láttunk egyet se! Én ezt nagyon előnyösnek tartom, főleg nyáron!
Lipcsében is inkább sétálóutcákat láthatunk. Így egészen barátságosak ezek a nagy városok! Nekem nagyon tetszenek!

Hétvégi kirándulások – élménybeszámoló

Szombat reggel indultunk Drezdába. Igaz kicsit fáradtan, de a két órás vonatozás közbe kipihentük magunkat. Sajnos félútón elkezdett esni az eső. Megérkeztünk Drezdába és egy aranyos idegen vezető várt minket. Kimentünk az állomásról és örömmel vettük észre hogy elállt az eső, de sajnos még a szél fújt.

11. nap – Hogy érzem magam Schkeuditzban

 Először is azzal kezdem – a német nők számomra nagyon szépek. Az eddigi tapasztalataim alapján a német munkavégzés nagyon precíz és könnyű. Magyarországon a gyors munkavégzést várják el, itt pedig a lassú precíz munkát. A hely csodálatos az emberek barátságosak. Az étel, amit kapunk a szálláson nagyon finom és változatos.

Lipcsei állatkertről tanulói szemmel

Amikor elkezdtünk beszélgetni róla a szobatársakkal, hogy ki akar menni meg kinek lesz kedve az állatkerthez akkor én úgy voltam vele, hogy nem megyek mert előző nap Drezdába voltunk és nagyon hideg volt egész nap és másnap pihenni akartam kicsit. Végül, ahogy a Márióval és a többiekkel beszélgettük, rábeszéltek, hogy ki ne hagyjam. Sikerült rávegyenek, hogy menjek és igazuk is lett.