Az Európai Unió Leonardo programjának köszönhetően, sikeres pályázattal jutottunk el Németországba, Szász földre, a Lipcse közeli Schkeuditzba, egy hajdani lovagi birtokra. Az utazás célja az volt, hogy a szakmai képzés egy részét külföldön végezzük.

Kora reggel indultunk Schkeuditzból Lipcsébe, majd onnan Wittenberge, ahol átszálltunk a  berlini vonatra. Kellemes meglepetést jelentett a vonatok tisztasága és kényelme.

A berlini főpályaudvar nagysága és szépsége magával ragadó volt. Percnyi pontossággal érkeztünk, a peronon várt bennünket az idegenvezető, Schmidt úr, aki elkalauzolta a csoportot a közeli  Meininger hotelbe. Elfoglaltuk a szobákat, fogtuk a fényképezőgépeket és elindultunk felfedezni a közel négy milliós  nagyvárost. A sokszínűség azonnal látható, a városban félmilliónál több  külföldi él és a  migrációs hátterűek száma az egymilliót közelíti. Ehhez jön még a rengeteg kíváncsi utazó, mint mi is.

 A wehlitzi ősi lovagi birtokot az úgynevezett “Urak házával” a Schlegel család alapította 1745 körül, majd 5 évvel később szép kaputoronnyal is ellátta. 1783-tól a 18. század végéig a  Junius család birtokában volt. A 19. században számtalan gazdára tett szert. 1877-tól a Herfurth családé, majd 1912-ben a Goldammerekhez kerül. 1945-ben  az államosítás után hanyatlásnak indul. 1997 és 2000 között nagyrészt szanálják. Napjainkban az “Urak házát”  ifjúsági szállásnak használják.  Az öreg csűrökben irodák és szépen berendezett lakások vannak.  A hajdani sörház ma hangulatos étterem, a kényelmes tetőtérben pedig a mostani tulajdonos, a Vitalis elnöke lakik a családjával.

A gyerekeket megpróbáljuk egyedül érvényesülni hagyni, ha kell persze azonnal segítünk, amiben csak szükséges.
Változatlanul élvezik a kedves bánásmódot, a türelmet, a nyugodt és kiszámítható, biztonságra törekvő munkakörülményeket. A pozitív megerősítés a jó taktika, amit alkalmazni szeretnek velük. Szintén újdonságként hat rájuk a mindenek feletti igényesség és a pontosságra való törekvés. A mieinket lassítani kell, annyira a gyors munkához vannak szoktatva.
Szorgalmasak, érdeklődéssel teszik a dolgukat, elégedettek velük, dicsérik őket.
Úgy tűnik, ez nem túl megszokott a gyerekeink számára, jól esik nekik a jó szó, bármilyen nyelven is hangozzék el.

 Kedd van, a bőséges reggeli elköltése után csoportunk  már munkaruhába bújva várta az eligazítást. Gépészeink nyolc óra előtt elindultak Lipcsébe, ebédre, fél egyre visszaérkeznek a birtokra.  Az építészeket várta az építésvezető, Hanschmann úr, aki részletesen elmagyarázta a munkavégzéssel kapcsolatos elvárásokat. A legfontosabb kívánalom a pontosság, a jó minőségben elvégzett feladatok és a nem kapkodás voltak.