Hétvégi kirándulások – élménybeszámoló

Városnézés közbe az idegenvezetőnk mutatott régi képeket és eszméletlen, hogy milyen átalakuláson ment végig a város. 300 műemléknek nyilvánított házból amit leromboltak csak pár százalékot tudtak megmenteni, és ami furcsa volt nekünk, hogy a régi épületek újnak az új épületek pedig réginek tűnnek. Két óra tájba kaptunk egy kis szabadidőt és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk közösen ebédelni egy étterembe. Sokunknak ízlett az étel, amit rendeltünk, de voltak páran, akik valami különlegességet kértek, de sajnos nem nyerte el a tetszésüket. Délután elmentünk az Opera házhoz utána bementünk egy templomba felmelegedni és ha már bent voltunk az idegenvezetőnk elmesélt egy történetet, hogy itt  szórakoztatták a hallgató közönséget. Vége lett a misének és jöttek az Olaszországból a férfiak énekelni. Azt is elmesélte, hogy a női ének hang nem volt való abban az időben a templomokba. Átmentünk egy másik templomba, amit lebombáztak és sokáig csak törmelék volt a helyén de most pár éve sikeresen restaurálták. A bejárat előtt állt két ember angyalnak és egy szobornak beöltözve. Oda mentünk az angyalhoz fényképezkedni. Kiderült róla, hogy ő is magyar. Elmesélte, hogy Budapesten született és iskolás korába elköltöztek külföldre aztán sok idő múlva jött ide Drezdába dolgozni. Bementünk a templomba és eszméletlen látvány fogadott minket. De sajnos vége lett a városnézésnek, páran még elakartak menni a kincstárba, de sokan pedig elfáradtak. Így páran ott maradtak Drezdában.Mi többiek, akik elfáradtunk hazajöttünk vonattal Lipcsébe. Leszálltunk a vonatról és ahogy mentünk az
S-bahn felé találkoztunk magyarokkal. Nem is gondoltuk volna, hogy ilyen sok magyar él itt Lipcsébe, mert szinte mindig mikor bejövünk Lipcséből találkozunk magyarokkal. Hazaértünk Schkeuditzba és vártak ránk 2 kocsival, hogy vissza hozzanak minket a szállásra. Megérkeztünk a szállásra és nem kellett altatót bevennünk, hogy elaludjunk, körülbelül 10 óra fele mindenki elaludt.

Minden vélemény számít!