Összegzés az eltelt két hétről

Elég változatos a munka, így meg se lehet unni. Az itteni munkamorált pedig könnyű volt megszokni – főleg nekem -, ugyanis a mottójuk: “nagyon LASSAN, de nagyon jól”. Egy szem lányként ez az én esetemben inkább úgy szól, hogy “lassan, jól, de ha nem muszáj, ne csináld” 😀 Ennek az egyszerű oka a rendkívüli figyelmességük. Mindent megtanítanak, maguk mellé állítanak, de feladatot csak a saját súlycsoportomhoz mérve adnak. Így például falazásnál nem várják el, hogy én is dobáljam a téglákat, inkább a falmerevítő lemezeket fúratják fel velem, és a hőszigetelő (polisztirol) táblákat helyezhetem én el. Sőt, külön megdicsértek, hogy milyen szépen tudok már vakolni. De sok feladatot találnak nekem, sosem kellett unatkozzak!

Munka közben a hangulat is nagyon jó, és annak ellenére, hogy a románokkal (‘tanítóinkkal’) nincs közös nyelvünk amin kommunikáljunk, nagyon nagy az összhang!

Szóval nincs okunk panaszkodni!

Minden vélemény számít!