12. Nap – Drezda tanárszemmel

Drezda

Tegnap (szombaton) felkerekedtünk és elutaztunk Szászország fővárosába. Azt gondolom, a diákok számára a közlekedés színvonala meglepő. Sűrűn közlekednek a járatok, jól áttekinthető a menetrend. A megállók közel vannak egymáshoz, Minden tömegközlekedési eszköz pontos, tiszta és gyors. Természetes, hogy a vonaton, villamoson, buszon van hely a babakocsiknak, tolókocsiknak, kerékpároknak. Másfél óra kényelmes utazás után megérkeztünk. Nagyon hűvös szél fújt végig az arcunkba, de az eső nem esett.

Drezda nagyon szimpatikus város az Elba mentén. A történelem nem kímélte, mozgalmas élete volt, az eseményeket szépen nyomon követhetjük az épületein is. De Drezda nem csupán a látnivalóiról híres, hanem jelentős művészeti és kulturális gyűjteményekben is gazdag. Elba menti Firenzének (Elbflorenz) is nevezik. A pusztító háború ellenére több mint 60 csodálatos barokk épülete van. A látnivalók sorában legnépszerűbb az óváros (Altstadt), ahol egymást érik az impozáns, történelmi építészeti remekművek. Erős Ágost birodalmába bepillantani a Zwinger palota meglátogatásával tudunk. Az épületegyüttes csodás kertet zár közre. Az uralkodó kedvelte és gyűjtötte a szépet és az értékest. Annak idején a narancsfa olyan drága növénynek számított, hogy pl. a Frauenkirche építőmesterének egy éves jövedelméből lehetett egy tövet megvásárolni. Tehát, mint ma egy luxusautó, olyan értékes volt. Neki rengeteg narancsfája volt, amiket meg kellett védeni a hidegtől. A kőfallal körbezárt kert (Orangerie) ezért készült. Aztán itt zajlott fiának a lakodalma is négy héten keresztül, a kert képezte a királyi parti helyszínét. Akkoriban lovasbemutatók, viadalok színhelye volt. Most nem mentünk be az egyedülálló festmények galériájába, a matematikai-fizikai szalonba, a porcelángyűjtemény ablakait is csak kívülről figyeltük és a kincstár, ahol a világ legnagyobb gyémántja látható, is zárva maradt előttünk.

Elsétáltunk az építőmesteréről elnevezett barokk Semper operaház előtt, ami az idők során háromszor égett le, de ma teljes pompájában ragyog. Állítólag lélegzetelállító az akusztikája.

Sétánkat folytatva meglepődve tekintettünk be a 101 méter hosszú porcelánnal borított utcácskába. A Fejedelmi menet (Fürstenzug) kb. 23000 meisseni porceláncsempén látható. A város a második világháborúban a bombázás miatt szinte a porral vált egyenlővé, teljesen leégett. Fantasztikus, hogy a csempesor eredeti állapotában tekinthető meg, mert a porcelán jól bírta a meleget. Ma ez a világ leghosszabb porcelánképe.
Az Új piactéren (Neumarkt) láthattuk a Miasszonyunk templomát (Frauenkirche). 96 méter magas kőkupolája a Zwinger mellett a város másik híres jelképe. Lebombázása után 60 évvel tudták a romhalmazból újjáépíteni. Az addigi háborús emlékműből a béke és a megbékélés szimbólumává vált. Világadakozásból gyűjtötték rá össze a pénzt. A megmaradt köveket röntgen technikával azonosították, így kerültek eredeti helyükre.

Ennyi szépség fért a tegnapunkba, szeles sétával zártuk a Prager Strasse sokat látott kövein és indultunk Lipcsébe.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.