Tapasztalataink egy hét után

Ezzel a pályázattal azt szerettük volna elérni, hogy lehetőséget adjunk  16 magyar diáknak arra, hogy kinyíljon előttük egy kicsit a világ, megismerhessenek egy szorgos népet, bepillantást nyerjenek az életükbe, német munkatapasztalatokra tehessenek szert és ezáltal ők maguk jobb életet élhessenek, a szakmájukban sikeresebbek lehessenek.

Minden diákunk otthonosan érzi magát a Wehlitz birtokon. Ebben az évben is több ország tanulóival lehetnek együtt, spanyolok, szlovénok, lengyelek, csehek is vannak rajtunk kívül, sőt, egy másik magyar hat fős kiscsoport is itt tartózkodik.

Óhatatlanul összehasonlítjuk az eddigi élményeinket, tapasztalatainkat. Helyenként azt kell megállapítanunk, hogy nem minden területen vagyunk olyan elégedettek, mint az előző alkalommal.

A helyi adottságokkal nincs semmi  gond, kedves a fogadtatás, jó a szállás, nagyszerű, bőséges és választékos a svédasztalos reggeli, mindig finom és meleg  a vacsora, mindenki segítőkész és mosolygós. A tanulók munkába juttatása jól megszervezett, a fiúkat a közeli település nemrég elkészült üzemébe szállítják Mercedes kisbuszokkal, a lányok Lipcsében dolgoznak több helyen. Mindenki saját bérlettel is rendelkezik, amely korlátlan utazási lehetőséget biztosít számukra Schkeuditz- Lipcse között, illetve Lipcsében minden tömegközlekedési eszközre. Az otthoni közlekedési  szokásaik után meg kellett tanulniuk, hogy itt ez nagyobb volumenű kérdés, mindig figyelni kell a menetrendre, az esetenkénti spontán változásokra.  A városba vezető vasútvonalon egy pályaszakasz átépítésén dolgoznak éppen és vonatpótló buszra kell a nap néhány szakában átszállni. Ha tévesztenek, jön a gyaloglás, vagy a várakozás a következő járatra.

A munkahelyeken gyűjtött tapasztalatokról  két fő dolgot tudunk eddig kiemelni. A lányok esetében megállapítható, hogy itt a fodrász és kozmetikus képzés nem határolódik olyan élesen el egymástól, mint nálunk. A szinte minden sarkon megtalálható szalonokban fodrászat, kozmetika, körömápolás és sokszor masszázs is van egyszerre. A  lányok elsősorban fodrászati gyakorlatra tehetnek szert. Ahol mód és lehetőség kínálkozott, igyekeztünk kérni, hogy valamilyen kozmetikai feladatokat is  kaphassanak. Így Szandra két helyen is kipróbálhatja magát, ma kezdett egy új helyen, reméljük, tetszeni fog neki. Lehet, hogy a jövőben csak fodrászokat célszerű pályáztatni.

Az idén a fiúk előképzettsége nem olyan magas szintű, mint az előző csoportunknál. A gépészek akkor önállóan és sikeresen  tudtak dolgozni a CNC gépeken. Most ez nincs így. Azt lehetne gyakorolni, amit otthon megtanultak, így most különféle munkafázisokat tudnak csak rájuk bízni. Ők mást is szeretnének csinálni, de ehhez az előképzettségük hiányzik.  Elfáradnak hét óra munka alatt.

A szabad délutánokban a hétköznapokon mindenki azt csinál, amihez kedve van. Bemehet Lipcsébe, körülnézhet itt a környéken, vásárolhat, sportolhat kint a pályán, ha nem túl nedves az idő, vagy kapcsolatokat építhet másokkal, vagy a csoporttársaival.

Meglepő módon ők kevésbé igénylik a velünk való közös együttléteket, az istápolást. Mégis alapvető feladatokban elakadnak, sokszor önállótlanok. Problémamegoldáskor keresnek bennünket. Például utazás során, amikor esetenként nem egy kocsiban tudunk helyet találni és megjelenik a kalauz, jönnek és bejelentik ezt nekünk, ahelyett, hogy vele közölnék, hogy egy csoport vagyunk, a jegy a tanároknál van.

A feladatok pontos elvégzésével is akad gond. A pályázat előírja a diákok számára a munkanapló vezetését. Ez napi öt percet venne igénybe, hogy összegezzék a tapasztalataikat, feljegyezzék, amit megfigyeltek. Harmadik határidő kiszabásával  és a munkanaplók begyűjtésével lehetett csak kikényszeríteni belőlük ennek teljesítését.Többször megígérnek valamit és aztán mosolyogva közlik, hogy “ja, elfelejtettem”.

A pontosság és a kötelességek teljesítése sok diákból hiányzik. A házirend betartása is gondot jelent. Előre tisztázott szabályok álltak rendelkezésükre, amelyekre itt is felhívták a figyelmüket. Egy példa ezek közül: Tilos romlandó élelmiszert, alkoholt a szobában tartani. A szigorú egészségügyi előírások miatt nem lehet megkockáztatni, hogy valaki megbetegedése miatt bezárják a konyhát. A rendrakás, takarítás sokak számára ismeretlen fogalom.

A kirándulások, városnézések során is a magatartásukkal akad probléma. Az idegenvezető lelkesen mesél, mutogat, ők beszélgetnek, a telefonjukkal babrálnak, hangoskodnak. Inkább érdekli őket a vásárlás, mint a látnivalók. Pedig arra is jut idő.  A harsány viselkedés a vonaton tartózkodásra is igaz. Mindezt a gondot tetézi, hogy a másik magyar csoportot is hozzánk rakták a kirándulásokkor. Ők hosszabb időre érkeztek, a tanáraik majd jönnek értük, most egyedül voltak. Nem vetett jó fényt a magyarokra, ahogyan hangoskodva, káromkodva óbégattak a vagonban. Aki a helyi utasok közül tehette, átült máshová. Természetesen a kifogásolt viselkedés nem minden diákunkra igaz.

A mieink 19-20-21 éves fiatalok, már nem gyerekek. Hol nem tanulták meg, amit kellett volna? Ki a hibás ebben? Lehet pótolni a hiányosságokat? Vagy mindig hátrány jelent majd számukra ez a hiány?

Reményeink szerint ők is elmondják a véleményüket, beszámolnak az élményeikről- feltéve, ha betartják ígéreteiket.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.